- Nézd, azok mi vagyunk!
- Hol?
- Ott, nézd!!
- Hogy lehetünk mi ők?
- Ezen én is szoktam gondolkozni...
- Honnan tudod, hogy nem ők vagyunk mi? És ők is ugyanezen gondolkoznak...
- Nem tudom, de máshogy nem tudunk élni, csak úgy, hogy elhisszük, hogy mi mi vagyunk... Nem?
- Figyelj, elvesztettem a fonalat. De nézd azt a varjút!
- Mi van vele?
- Hát milyen okos...: felrepül, kiejti a szájából a diót, addig csinálja, míg szét nem törik a betonon...
- Ezt még sosem vettem észre.
- Van nálad víz vagy valami? Szomjan halok.
- Egy szívószálas mintha lenne a táskámban, nézd meg!
- Almalé, ez az!
...
- Adj egy kortyot nekem is!
- Már megittam, bocs.
- Most komolyan?! Legalább egy kicsit hagyhattál volna.
Még mindig néznek minket a mi-k... Hát nézzenek, valaki mindig néz úgyis.
- Gondolod?
- Szerintem nem a legrosszabb, ha mi nézünk minket...
- Lehet, hogy igazad van.
- Ki ismerhet minket jobban, mint mi saját magunkat? Félsz tőlük?
- Kicsit.
- Miért?
- Nem tudom.
- Lehet, hogy majd kicsit beszólnak, bántanak, megnyomorgatnak minket, ha éppen olyan helyre érünk, amit senki más nem lát. De itt nyugi van... most. Jó?
- Jó, jó... Te miért nem félsz?
- Mert egyszer úgyis szembejönnek, és az fog számítani.
- Ebben van valami.
- Naa, látod... fúú, már ennyi az idő?
- Én nem tudom, nálad van az óra.
- Gyere, el kell indulnunk.
- Jövök már, jövök. Hova megyünk?
- A piacra, mindjárt bezár.
- Melyik úton menjünk? Levágjuk, vagy a kicsit hosszabb, de szebb úton?
- Vágjuk most le, nem baj? Tudom, hogy szereted azokat a fákat, de jöhetünk arra visszafelé.
- Jó, de... még mindig ott vannak a mik, nézd!!
- Erre most nincs időnk! Akkor mégis csak a hosszabb úton megyünk...

- Tiririríí...
- Hálóóó!
- Heló, a futár vagyok! Csomagot hoztam.
- Nekem? Én nem rendeltem semmit.
- Ne már! Hangya utca 15, második emelet...
- Akkor se... Ne haragudj!...
- Akkor nem kell?
- Biztos kellene, de nem az enyém... Mekkora?
- Inkább kicsi...Max közepes.
...
- Te most sírsz? Vagy mi van?
- Kicsit. Már inkább csak a vége...
- Dumáljunk?
- Nem tudom...
- Felmenjek?
- Jó így.
- Akkor legyen így.
- Jó... De nem kell menned?
...
- Itt vagy? Azt hittem, dumálunk...
- Én is, csak...
- Akkor mi a baj? Vagy én mondjam inkább...? Mi ez a hang?
- A kanna. Mindjárt jövök!
- Oké.
- Itt vagyok!
- Kávé?... Én inkább teás vagyok.
- Az jó! Figyelj, ha mondjuk citromfű teát csinálnál, citrommal mézzel, kis gyömbérrel...
- Gyömbér kizárva...
- Oké, de te az az iskola vagy, aki beleteszi rögtön a mézet a kancsóba, és arra önti a vizet, vagy az, aki vár, és csak később?
- Jól érzem, hogy erre van jó válasz szerinted?
- Igen, de semmi baj, megtanultam már nem felhúzni magam az ilyeneken.
- A mézet beleteszem az elején, hogy ne kelljen vacakolni vele.
- És a pirítós?
- Milyen pirítós?
- Melegen vajazol vagy csak már mikor kihűlt?
- Ja! Rögtön megkenem.
- Nem szereted látni, mennyi vaj ment rá?
- Nem tudom. Szeretem, ha ráolvad... Meg valahogy mindig sietve reggelizem.
- Hát persze, dolgozol, szállítod a csomagokat, tekersz egyik helyről a másikra (vagy kocsival vagy?), új emberekkel találkozol (még ha csak egy pillanatra is). Nem is rossz... Mikor átadod a csomagot, nem nézel mindig be a lakásokba? Én biztos ezt tenném.
- Dehogynem, utálom is, mikor kint várnak az ajtó előtt...
- És a csomagok? Nem érdekel, mi van bennük?
- Eleinte érdekelt, de már nem izgatnak.
- Mi ez a hang?
- A mobilom.
- Hívnak?
- Igen, a központ. El kell indulnom.
- Várj! Ismered azt az érzést, amikor tudod, hogy valamit nem kéne csinálni, de mégis csinálod, aztán csak állsz és csodálkozol?
- Persze. Kiskoromban Nagypapámmal együtt jártunk a boltba biciklivel, hátul ültem a csomagtartón, lóbáltam a lábam. Addig-addig, míg be nem akadt a küllőbe, lehántotta (az egész) sarkamról a bőrt. Csak zokniban mehettem a Balatonba. Nem tudom azt az érzést mihez hasonlítani, igazságtalannak éreztem az egész világot, ahogy rám tapadt a zokni. De nem is ez a lényeg. Még zsinórban két évig nyaranta eljátszottam ugyanezt. Lóbál, beakad, puff, nesze neked zokni. De nem tudtam leállni a lóbálással, pedig már tudtam azt is mivel jár.
...
- Szeretném azt a csomagot...
- De a tiéd?
- Nem tudom. Kinek van címezve?
- Nincs rajta név. Csak emelet, talán ajtó, de el van kenődve. Lehet egy hetes vagy egy ronda négyes is.
- Akkor bárkié lehet a másodikon. Miért ne az enyém legyen?!
- A tiéd lehet, (nekem úgy könnyebb).
- Felhozod?
- Muszáj elindulnom, beteszem a liftbe, hívd fel!
Tííííí (kapunyíilik)